Tallózás a lejátszóban

Aki tüzet gyújtott, elment, és itt maradt

04 máj. 2006

"Nem szeretem, hogy valaki elhagyja az országot, és mégis a honvágyról énekel" — egyik-másik ember így fogalmazta meg a véleményét a koncert előtt. Tamás Gábor a tavalyi ígéretéhez híven április 28-án újra eljött Ditróba, újra felkavarta a közönséget, és újra hálás ünneplésben részesült.

Kezdődött azzal, hogy díszletként egy stilizált hajót talált a színpadon. (Ez a Bíró András ötlete volt.) Arra a kérdésre, mit jelent számára a hajó, Tamás Gábor így felelt: "Már gyermekkoromban gyűjtöttem a vizet ábrázoló képeslapokat, most pedig sétahajón énekelek."

De a hajón kívül volt itt más kellemes meglepetés is: telt ház fogadta a visszatérő művészt..."Kik voltak itt a tavalyi koncertemen?" A nézők kétharmada emelte fel a kezét. Mintha hirtelen elpárolgott volna Tamás Gábor érezhető fáradtsága. Szárnyakat kapott a dal, szárnyakat adott a nézők érzelmeinek. A művész úgy érezte, megemlítheti életútjának fájdalmas pontját. Azt, hogy a kommunista rendszer őrangyalai egy románra fordított dalában felfedezték a burkolt nemzetiségi berzenkedést... Jobbnak látta pakolni, és máshol próbálni a szerencsét. Így lett második hazája Svédország, amely lehetőséget adott művészi kibontakozásának, de ahonnan mégis minden évben hazatér, hogy körülénekelje Erdélyt... Mostani körútján Kostyák Alpáron kívül a következő segítőtársak kísérték el: Ferenczi Tihamér (zongorista), Murányi János (dobos), Péter Attila (gitáros).

Ezen a koncerten Tamás Gábor is megpengette a gitárt. Ezáltal a ditrói lelkek húrjait is. Ezt a dalt (Azért, mert nem vagy enyém) ő maga hangszerelte, és Ditróban énekelte most először.

A közönség egyre jobban megrészegült a muzsikától. Nekilendültek a kezek, hogy tapsvihart kavarjanak. Egymást lelkesítette művész és közönség. A koncert végén már talpon állt mindenki, és ki tudja, hányadik visszatapsolás után az előadóval és a három zenésszel együtt énekelte: "Hogyha felkel a nap..."

De mindennek egyszer be kell fejeződnie.
Tamás Gábor megköszönte a polgármesternek és a kultúrigazgatónak a szép fogadtatást, és megígérte, hogy mindenik erdélyi körútján Ditróba is el fog jönni... "Mindig szívesen látott vendége lesz a községünknek" -válaszolta Bardócz Ferenc.
— Na, hát akkor még egy ráadást! Melyik legyen?
— Gyere velem a Hargitára!

A közönség újra visszaült, mintha nem befejeződne, hanem most kezdődne az előadás. És énekelt mindenki amúgy székely konoksággal. A ditróiak úgy belejöttek az ünneplésbe, hogy jóval a koncert befejezése után Gál Imre és zenekara az "Erdős" panzióban szerenádot adott az előadóművész tiszteletére.
Tamás Gábor tüzet gyújtott, elment, és itt maradt.

Gergely Géza
Gyergyói Kisújság, 2006. május 4-10


Értékelés:
(0 szavazat)